|
2011-02-22 10:50:19, kedd
|
| |
| |
Naponként igazságtalanságok közt
Azt hittem, megszokom.
Hisz már öregszem. Tudom, jól tudom,
az ember kis dologból nem csinál nagyot.
Meg lehet szokni az éhezést,
olykor a szomját elnyomja az ember,
ideig-óráig lélegzetét is visszafojtja,
lelke elalszik egy időre, mint telenként a fák.
De a levegő körülöttünk szennyeződik,
sejtjeinkből az oxigén kopik,
meglazulnak izmok, idegek,
bőrünk belepirul, szégyelli magát,
a száj úgy érzi, mást nem is tehet,
nyüszít, vonít, egekre kiált,
akár az állatok, vadak, vert ebek,
s rájön, hogy tévedett.
Tenni kell. Megszokni nem lehet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
Címkék: sejtjeinkből, szennyeződik, visszafojtja, meglazulnak, körülöttünk, lélegzetét, naponként, szégyelli, megszokni, telenként, megszokom, belepirul, tévedett, elalszik, elnyomja, dologból, öregszem, nyüszít, szomját, éhezést, állatok, levegő, olykor, egekre, nagyot, szokni, idegek, hittem, csinál, oxigén, bőrünk, magát, tehet, izmok, időre, kopik, szomját elnyomja, levegő körülöttünk, oxigén kopik,
|
|
Offline
